9 nap Kubában, HAVANNA, Vinales /2022. október/ 

 

Úgy döntöttem, meghozom a lépést és elmegyek Kubába. Régi terv volt, amit most októberben megvalósítottam. 1 hónap rákészülés és felkészülés után útnak indultam. Saját szervezésemben gondoltam meghódítom Kuba egy kis részét, több helyszín megnézéséhez hosszabb időtartamra lenne szükségem. 4 napot töltöttem Havannában és hűen önmagamhoz, nagy részét gyalog tettem és ismertem meg. Vallom, hogy nem buszból és szállodából ismeri meg egy ország, város lényét az ember.  

De kezdjük az elején. Párizsi átszállás után érkeztem Havannába, ahol fura ellenőrzések után, pár papír kitöltése árán végül kiléptem a nagy valóságba. /Itt egy pár sor mire számíts megérkezéskor/ki kell tölteni egy papírt arról miért, milyen célból érkeztél, hol szállsz meg, pontos címmel és névvel, pontosan hány napot töltesz el és hol. Fontos, hogy a foglalásokról legyen kinyomtatott vagy telefonon elmentett adat, mert kérik.  

A reptéren váltottam jó kislány módjára pesot, hogy ezzel tudjak fizetni, majd taxival elindultam a szállásom felé. Ekkor kellett rájönnöm, hogy elég egy kisebb összeg pesoban, mert amúgy a taxik euroban kérik a fuvardíjat. Még az elején megjegyezném, ha nem fogy el a pesod nem tudod visszaváltani.  Havannán belül lehet pesoval fizetni, de ha hosszabb távolságot teszel meg, akkor euroban kérik el az árát.  

Felkészültem a látványra, de azért mégis meglepő volt, bár a taxi egy újabb Lada volt „sok” veterán és rom autóval találkoztam. A legnagyobb meglepetést a kevés autó jelentette, kérdeztem is a sofőrt /Viktor/ nagyon kedves és segítőkész volt, hogy nincs nagy forgalom. Hát igen a kocsik fenntartása sokba kerül, igy ezért ekkora a forgalom. 

A szállásom Vedadoban az üzleti negyedben volt, egy régi koloniál épületben, ami 8 lakrészből állt. 

Nagyon szépen felújított, magántulajdonban lévő épület, pontos címe Calle 4.n.510 entre 21 y 23. Hostal Casa de Luca. Reggelivel együtt foglaltam a szállást, ami meg kell hagyni nagyon jó ötletnek bizonyult. Ezt érdemes mindenkinek kihasználni, a nehézkes étel beszerzés miatt.  Igy utólag lehet, hogy vacsorára is jó lett volna befizetni a szálláson, de úgy gondoltam, vállalkozó szellem vagyok, megoldom magam. Végül is valamit mindig sikerült, bár nagy segítségemre voltak a piacok, amiból elég sok volt. 

Húst nem sikerült sokat ennem, mert a húsos hamburgernek nevezett, illetve pizza, hát igazat megvalva nem tartalmazott sok mindent. A hamburgerben nem hús volt, hanem valami fura terpertőkémre hasonlító valami, ezért, ha valakinek érzékeny a gyomra ne próbálkozzon vele. Drága nem volt max. 60 pesóba került, más-más helyen akár 36 pesóért is lehetett venni, pl. piac. Bár egy idő után már örültem ennek is. A mini banán füzérben, avokádó, ami egészen elképesztően nagy és krémes, valamint papaya túlélővé tett. Egy füzér kb. 12 darabból álló mini banán 70 peso, 1 nagy avokádó is 70. Ehhez vettem utcai árustól zacskóban árult kerek tortilla szerű lapocskákat/200 peso/, így az étkezésem nagy részben megvolt. A piaconon voltak hús árúsok, nálunk az OKI fogná a fejét gondolom. A nagy melegben hűtőpult nélkül, fa asztalokon vágták, szeletelték és tartották.   Még két szó az érkezésről, nehéz bejutni paladarba /kis saját tulajdonban lévő, pár asztalból álló étkezde, házi koszttal/, mert be kell jelentkezni, vagy sorba állni, illetve ha addig elfogy a menü bezár, foglalás ellenére is. Változó árak, de nem drága. 

 

Sorbaállás: na igen, mindenhol, mindenért sorba állnak, ahol tömeg van ott vagy buszra várnak/ tábla nem nagyon van kirakva/, vagy bolt, vagy bank automata, mert azok előtt is nagy a sor. 

Kávézni sem mindig egyszerű, vannak olyan részei Havannának, inkább a külterületen, ahol a kávézóba betérve konkrétan semmi sincs és jelzik, hogy nem tudnak adni, de még üdítőt sem, ami egészen elképesztő, bár a mellette levő bolt polcai is csont üresek voltak, a két eladó pedig a bolt elött ült. Na igen ezt egy szállodából nem látni.  

A víz, ha már itt tartunk, bizony az is probléma. A csapvíz ivásra nem ajánlott, igy mivel hallottam erről én már úgy keltem útra, hogy vízszűrős kulacsot vittem magammal, ami tökéletesen megszűrte a vizet, így bármikor tudtam tölteni. A víz íze fura, még megszűrve is de kit érdekel. Bár, ha nagy távolságra mész, mert volt olyan nap, hogy 20 km-t mentem, nem volt elég a két fél literes és a kulacs, akkor ment a palackos víz utáni kutatás. Ha végre látsz valahol 2 utolsó darabot, azonnal meg kell venni, mert ki tudja hol találsz megint. Kávézókban van viszont nagyon finom limonádé, amit csapvízből csinálnak, én többször ittam, mert jól esett a nagy melegben és még finom is volt. 120-180 peso.  

No ennyit az evés-ivásról. 

Érkezésem napján lementem az óceán partjára, ami vad és nagy hullámokkal tarkított. Inkább sétánynak nevezném és ami megdöbbentett, alig volt ember. Hol lehetnek? 6 sávos úton néha egy-két autó elment, ennek nagy része veterán csoda, vagy roncs. Úgy keltem át a hat sávon, hogy nem kellet sietnem.  /Lada, Moszkvics, Polski fiat és egyéb csodák, illetve régi 50-es évekbeli felújított, vagy szétesőben lévő járgány. A furcsaságoknak nem volt vége, a robogók és oldalkocsis motorok látványa lenyűgözött, illetve elektromos robogók /csak ezekből láttam elektromosat/. Az utcai sufni tuning, motorgenerál már csak hab a tortán.  

Városon belül többféle módon lehet közlekedni, én legfőképp gyalogosan közlekedtem, de persze kipróbáltam egy két öreg taxit is, valamint a kis fura három kerekű járgányt, amire cuba taxi volt írva. Valójában ez egy motor kicsit átalakítva, ami megszokott látvány volt az utakon. Olyan mint egy motoros riksa. Általában pesoval is lehet fizetni rajta, illetve a taxinál is, de előre kellett jelezni a sofőrnek. Továbbá lehet busszal, lovaskocsival is közlekedni, ezzel inkább csak a belváros környékén.  

Ami még furcsa volt a szagok. A benzinkutak, városon belül max. 2 kút állás, ezek messziről bűzlöttek a benzin szagtól és égett olajszagtól, de ez jellemző az egész városra, valamint a szemetesek.  Nagy melegben ez az egyveleg, hát hogy is mondjam….és ehhez társul a dudaszó! Na ezt majdnem elfelejtettem. Dudálnak, ha jön és figyelmeztet, vagy kanyarodik vagy csak szia, vagy nem is tudom. Dudálnak mindenért. Lámpás kereszteződés a városon belül található, ami nem csak piros-zöld lámpából áll, hanem egy szám kijelzőből, ami itt visszaszámol, ezzel jelzi mennyi ideig kell még várakoznod, na de nem minden úton, csak a nagy kereszteződésekben. Kátyukról is kell említést tenni, ha sétált az ember és közben bámészkodott, vagy netán fotón akart megörökíteni  meg kellett állni, mert annyira egyenetlen volt a talaj. Felpúposodott, kitört aszfalt nem csak a járdán az utakon is. Volt egy nagy kátyú amit leleményesen egy felnivel és bele tűzött ággal jeleztek. Jaj ne menj bele! Ez a leleményesség másban is megnyilvánult. Egyszerű de nagyszerű!  

A változatosság ami jellemző egész Havannára a házakban is megnyilvánult. Az a negyed ahol laktam, inkább önálló házakból állt, bár volt némi szocreál épületsor is. A változatosságot a felújított, normál, vagy lepukkant vagy romosra értem. Voltak olyan épületek, amire azt gondoltam itt már nem lakhat senki, na de mégis. Lógtak a ruhák és szólt a zene.   

 

Zene: arra gondoltam, itt mindenhol zene szól, de inkább csak a szórakozóhelyek közelében volt ez, vagy bárokban. Éjszaka során sem volt nagy mulatozás, bár bevallom csak a szállás közelében voltam, a belváros felé nem mentem el.  

Boltok vannak, bár ruhabolt inkább nevezhető kirakodó vásárnak, udvarokon belül , állványon néhány ruha alatta cipő. Képpel megmutatom és ez nem egyszeri látvány volt. A szerszámboltoknál nagy sor a változatosság kedvéért, a polcokon pár dolog abból is kevés. Ezt leginkább a munkás negyedben láttam. Parfüméria is akadt, leginkább euroért vásárolhat az ember, elég megszabott kinálattal.  

Utcai árusok: árulnak zöldéséget, gyümölcsöt, hagymát, kis háromkerkekű kocsiról, vagy kenyeret, persze zacskózva, de a legtöbb ilyen árus alkoholt árult.  

Parkok. Rengeteg park van és nagy sétányok, ami fantasztikus, ezek környékén szép századeleji épületek, pálmafákkal. Vannak botanikus kertek is, hát nem igazán karbantartott állapotban, ahova bármikor be lehet menni, nincsenek zárva. A növényvilág fantasztikus és változatos, már ezért érdemes ezeket meglátogatni. A másik meglepő az volt számomra, /ezért is írtam, hogy meglepetések városa, országa/ hogy nincsenek varjak, rigók sem a városban sem az parkok környékén, inkább  kis méretű madarak vannak, viszont helyettük keselyűk repkednek a levegőben. A parton is ezek keringtek, albatroszt is nagyon keveset láttam, bár várta volna az ember a sivításukat.   

Van olyan arborétum, ahol etetik őket, fára kiakasztott csirkével. Itt láttam üres teknőspáncélokat is, de élővel egyáltalán nem találkoztam. A nagy hőség miatt jó volt a fák árnyékában meghúzodni, a sziklákon megpihenni. Ugyan a telefonom 28 fokot írt, érzetre sokkal melegebbnek érezte az ember a páratartalom miatt is. 

 Próbálnak kialakítani kalandparkokat is, ami annyiban nyilvánul meg, hogy drótkötél van kihúzva fák között, amin át lehet csúszni, de ne várjunk olyanra mint itt Magyarországon, de már ez is haladás, próbálnak haladni a korral. 

A legnagyobb arborétum a nagykövetségek sugárútjától van nem messze , ezen is érdemes végig menni, bár egy idő után inkább a mellette levő utcákat róttam. Volt egy hátsó szándék is, víz utáni járkálás.  

Havanna óvárosi része szép, vártam, hogy itt lesznek boltok, de szinte csak kézműves dolgokat árultak, viszont nagyon kellemes kávézókat lehet találni.  Itt érdemes megjegyezni, olyan bárba ne menj, ahol nincs kiírva az ár, mert lehúznak. Hát engem is sikerült, de hát ebből tanul az ember fia. 

A kávé: na igen én kávéfüggő vagyok, nem iszom alkoholt, ezt a helyiek nem is értették miért jövök Kubába, ha nem iszom, mert akkor lehet a kubai ritmust igazán élvezni és salsázni,  illetve nem dohányzom, bár a gyárat megnéztem kivülről és szivart is vettem. Szerencsém volt, mert 1 napig féláron adták a Cohiba szivar darabját, 20 euro helyett 10 euroért.  

Visszatérve a kávéra, nagyon finom a helyi kávé, hisz csak ez kapható. Fiam megkérdezte miért nem megyek Starbucksba, hát ott olyan sincs, csak helyi viszont érdemes kipróbálni. Több helyen is ittam, mindig nagyon finom volt. /60-80 peso./ 

Az emberek boldognak tünnek hisz ezt szokták meg, senki nem rohan sehova, talán én voltam sétálva a leggyorsabb ember, barátságosak, többen próbáltak ismerkedni velem, volt aki megkérdezte nem akarok-e vele tartani, beszélgetni.  Amikor beszélgetsz velük, itt hozzáteszem csak spanyolul, angolul egyáltalán vagy nagyon keveset tudnak, bár probálkoznak, mint ahogy én is, a taxisoknál más a helyzet, főképp a szépen felújított veterán csodák sofőrjeinél, akik a szállódákra szakosodtak. Érdemes út előtt némi spanyol nyelvleckét venni én is ezt tettem, de nagy segítségemre volt az offline módban használható language translator, mivel csak etecsa kártyával tudsz venni internetet és telefonálási lehetőséget. Én nem vettem, nem vagyok netfüggő és próbáltam olyan offline térképet és oldalakat letölteni a telefonomra, hogy nem okozott gondot a keresés. Nekem a szálláson volt biztosítva internet kapcsolat, ami a több lakrész megosztása miatt néha nehézkes vagy egyáltalán nem volt több órán keresztül. 

Visszatérve az emberekre, nagyon értékelik ha Che Guevara-t említed, vagy olyan hűtőmágnest veszel, de elmondják,  hogy sokkal nehezebb az élet mint volt és nem javul semmi, nagyon kevés pénzből élnek. Volt egy nő aki nővérként dolgozik és havi 2000.- pesot keres. Az új rendelet szerint már csak egy fajta fizetőeszköz van a cubai peso.  Nehéz vásárolni például tejet a gyerekeknek, ha van mindenki szalad megvenni amig lehet, vagy fogkrém, sampon ezeket nehéz beszerezni. A szalvéta és papírzsebkendő kincs, ha van nálad biztosak benne, hogy külföldi vagy. A nedves törlő, na az igen arra rácsodálkoznak. Ezeket szinte csak euroért lehet venni, vagy más valutáért.  

Érdekességként elmesélem, hogy a Jonh Lenon parkban a földön, matracon tornáznak az emberek illetve edzenek, itt órákat adnak az oktatók, persze pénzért. Talán a képen látszik rendesen.  Másik parkban thai chi-stek, a sokszínűség már ebben is meglátszódik,  nyitnak az idegen kultúrák felé. 

Amit még el kell mondanom, hogy az iskolások egyenruhákban járnak, ez nagyon tetszett és sajnálom, hogy nálunk ez nem elterjedt, vagy elfelejtett. Különböző színű nadrág vagy szoknya jelzi, hogy hova jársz vagy hányadikos vagy. Úgy vettem észre inkább alsós vagy felsős korosztály megkülönböztetésére szolgált, bár lehet, hogy az iskolát is jelezte. Volt bordó, sárga, kék, barna és fekete színű, mind ehhez  egységesen fehér ing és fehér zokni társult. A kicsik nyakkendőt hordtak mint nálunk a kisdobosok. Ezt először Angliában láttam, de nagyon tetszett ez az uniformis itt is.  

A terek gigantikusak, jellemző módon és üresek, gondolkodtam mi a fenének vannak, ha nem használja senki.  

A közbiztonság jó, éjszaka is voltam sétálni, megnézve az éjszakai életet. Semmilyen atrocitás nem ért. Bár az óceán parton volt egy kisérőm távolról, aki hogy hogy nem mindig megjelent, ha lementem a partra, de nem volt tolakodó csak távolról nézett. Tagadhatatlan jó kiállású fiatal ember volt akármilyen szándékkal. Azért vittem magammal nyakba akasztható vízhatlan tartót, ha vízbe mentem ebbe raktam a fontos dolgokat, kulcs, pénz, illetve dechatlonban vásárolható deréktáskát /alias hasitasi/ textilből, ami poló alatt is tökéletes volt. Praktikus, jó dolgok utazáshoz, ezt tökéletesen kihasználtam egész utazásom alatt. /persze a vízhatlant csak fürdés közben./ 

Az óceán partot majdnem teljes egészében végig jártam, persze ahol lehetett, mert nagy része lezárt, vagy sziklás. A házak közt vannak kis lejárók, ahol le lehet jutni a partra, de a sziklák miatt nem lehet bemenni, viszont ki vannak alakítva kis beton medencék, amiben a nagy hullámzás miatt mindig cserélődik a víz.  

Strandolási lehetőség azért akad itt is, bár aki homokos partra vágyik csak jóval távolabb talál, 60-70 km-re van legközelebbi. Sziklás playa van a delfinárium felé/ami valójában nem az csak vízi állatkert teknősökkel, delfinnel/, ahol  hát igen nehéz a bejutás, bár a kijövetel a nagy hullámzás és sziklák miatt még meredekebb, de hát egyszer élünk. Persze kipróbáltam, sikerült kikecmeregnem sérülés nélkül. Rajtam kivűl 1-2 fiatal volt vakmerő, igazából inkább csak a parton üldögéltek az emberek és csodálták a vizet és annak zúgását, végül is nem csodálom, mert fantasztikus látvány. A víz nem hideg, meg is lepett, viszont az érzetre 30-35 fok miatt üditő volt. Nagyon tetszett, hogy néha megszólítottak és megkérdezték mi merre található, mintha ott élő személy lettem volna. Ez köszönhető volt a jó színnek amit sikerült pillanatok alatt megszereznem a vakitó napsütés miatt.  

Itt még annyit, vannak a fehér bőrű /nem hófehér/, kreol bőrű és a nagyon sötét bőrű emberek, ebben a melegben nem csoda. 3 nap alatt sikerült kreolra sülnöm, de itthon alapoztam szoláriummal, készülve arra, hogy a leégést kikerüljem. Nem is volt gondom vele. Azért, ha valaki fehér bőrű, mindenképp vigyen magával napolajat és használja séta esetén is. 

Kiváncsi voltam a havannai állatkertre, ami nagy-nagy séta után/néha a google térkép is tud csodákat müvelni/ zárva volt. /érdemes előtte érdeklődni neten vagy a szálláson/, bár én nem nagyon találtam róla semmit. Belépő euroban volt megadva, ezen nem kell meglepődni, hogy lehet-e pesoval is fizetni, sajnos nem tudom. 

Összességében Havanna minden zűrzavarával együtt fantasztikus volt, egy igazi időutazás annak minden varázsával. Az ott töltött idő alatt nem is érezte annyira rossznak az ember, mert hozzászokott és ha ebben él az ember természetesnek tünik. Csak nekünk furcsa az elején a nincs, de ha meg akarod oldani lehetőség van rá. Persze úgy gondolom minden embernek aki itt elégedetlenkedik, javasolnám pár nap eltöltését Kubában, természetesen nem szállodában. Most így visszagondolva lehet, hogy elég lett volna rá 3 nap és több idő Vinales és környékére, de mivel első utazásom volt ebbe a régióba, előre ezt nem tudhattam. 

Ezt az időjárás is bizonyította, október közepén már vannak esős napok, nem is kevés, éppen e miatt a páratartalom még nagyobb és még fullasztóbb. Az utolsó 2 napban minden este esett az eső, ez értendő Vinalesre is. 

Taxival mentem Vinalesbe, ami 190 km-re van Havannától. Ez taxi kollektíva volt, ami háztól házig vitt 20 euroért. A házigazda intézte. A városból kivezető út is 2 x 3 sávos, de az állapotuk hát hogy is mondjam, mint nálunk a mellék utak. A belső sáv volt a legjobb állapotú. Az út mentén álltak emberek várva olyan autókra, amik pénzért elvitték őket A-B-be, volt aki pesot mutatott, az kevésbé volt sikeres. Erre szakosodott autók, teherautók, kis furgonok szállítják így az embereket. Na nem ám lehúzódva állnak meg, hanem a szélső sávban, közben az emberek járkálnak körülötte, és szaladnak át a túloldalról./na ez túlzás/ 

Vinales felé haladva tapasztaltam meg, hogy a hurrikán valójában milyen nagy károkat okozott, leszakadt vezetékek, amíg még mindig a földön hevertek, kidőlt fák tömege, letépett háztetők, az amúgy is szegényes épületeken. Ezek egy részében már nem laktak vagy most próbálták rendbe hozni. Éppen e miatt sok település áram miatt volt, sajnos Vinalesben is időszakosan elment az áram, bár a település /kiemelt turisztikai státusza miatt/ szerencsésebb volt, mert legalább volt, míg más helyeken több mint egy hónapja nincs áram. Nagy túrázásaim alatt láttam amint szerelték a vezetékeket, bár nagyon sokszor még a földön hevertek, úgy kellett átlépni rajtuk. Bizar volt és ijesztő. Belegondolva, hogy ezek az emberek mit élhettek át a hurrikán alatt,  belegondolni is rossz. 

Vinaleshez közelítve a táj a síkságból átváltott hegyes, dombos vidékké. Több pálmafára és vad erdőségre gondoltam, de nem az várt. Sok tó mellett mentünk el. Gondolatban úgy sejtettem, lesznek esőerdő szerű területek, inkább ritkás fákkal tűzdelt táj fogadott. Persze ez is nagyon szép volt a hurrikán pusztítása ellenére is. Milyen lehetett előtte? Ez foglalkoztatott a hosszú út alatt.  Kevés települést érintettünk. Az utak mellék útnak tüntek, igen rossz állapottal. A falvak, mert inkább annak nevezhetőek, színesek,  tele földszintes házakkal, teljesen más  mint Havannában. 

Nagyon bájosak voltak ezek a falvak. 

Kb. 3 óra múlva elértünk Vinalesbe, ahol a dolonit hegyek körbe ölelték a várost. Fantasztikus látvány volt. A főutca régi stílusú házaival igéző volt, melyek fura, Kubára jellemző színekkel voltak kifestve. Kék, zöld, bordó házak sorakoztak, kis tornácos kerítésekkel, fantasztikus látvány volt.  

A szállásom, amit a Hotels.com-on foglaltam le, előre utalással, egy nagyon kedves család lakásában volt. Ez egy három emeletes épület felső szintjén helyezkedett el, ennek egész területe a családé volt. Itt nincsenek zárt ajtók, nyitott terek vannak, de itt nem is szokás idegennek más területére bemenni. Teljesen más kultúra, ami nagyon tetszett, pont emiatt a nyitottság miatt. Nagyon szivélyesen fogadtak, bemutattak mindenkinek, majd megmutatták a szobámat, amihez volt külön fürdőszoba. Itt helyben megrendeltem a reggelit, ami igen bőséges volt, / kávé ami helyi termesztésű volt, gyümölcs, palacsinta lekvárral, pirítós vajjal, lekvárral, melyet a házigazda készített, apró sütemény/, mindez vacsorával együtt 30 euroba került. A vacsora is bőséges volt, talán túlzottan is. Leves /fekete babból, ami nálunk nemzeti eledel/, languszta fantasztikusan elkészítve, ehhez babos rizs, sült krumpli, ami chipsnek volt  elkészítve, káposztasaláta, avokádó szeletelve, majd még egy kis desszert is.  

Végem volt, persze a felét sem tudtam megenni Havanna után, meg amúgy sem eszem túl sokat.  

Meg is lepődtek, mondták is annyit ettem mint egy baba. Megállapodtunk a másnapi vacsora fél adag lesz, az is bőven elég. Oly annyira, hogy azt sem tudtam megenni. Egy nagyétkű embernek is bőven elég lett volna a teljes adag. Először külön főztek nekem, de kértem, hogy azt szeretném enni amit ők, de igény szerint bármit megfőznek. Csupa helyi, házias ételt sikerült megkóstolnom.  Ami fontos saját nevelésű disznó és csirkehús volt elkészítve. A sertés náluk barna és kicsi, nem a nálunk megszokott hízók. A disznók napközben a susnyásban turkálgatnak, szaladgáltak, ettől fantasztikusan finom a húsuk. Mennyei volt, persze ehhez kellett a házigazda tehetsége is.  

Sajnos amikor megérkeztem éppen nem volt áram. Mesélték, hogy 1 hónapig egyáltalán nem volt, generátorral próbálták megoldani, akinek volt, illetve a vízellátás is problémát jelentett, mert a szivattyú sem tudott működni emiatt.  Jellemző a vidékre, hogy a vízet, a házak tetején levő nagy víztartályokban gyüjtik össze, ebből szivattyúval juttatják a házakba.   

No visszatérve az első napra, ha már nem volt áram, elmentem túrázni a csodálatos természetvédelmi területre, ahol az indián tábor és barlang volt, valamint útközben a kávéültetvények és dohányföldek sokasága látható. A házigazda férje kocsival akart elvinni, de hűen tervemhez úgy döntöttem, gyalog megyek. Csodálkoztak ezen is, de a végén hozzászoktak extrém létemhez, mert a vendégek nem igazán szoktak gyalogolni inkább autóba ülnek, vagy kerékpároznak. /Itt csak annyit, ami mondjuk Havannára is igaz, nincs sok alkatrész a kerékpárhoz, így egy három fős francia csapat egyik tagja is megjárta, egy alapos deffekt miatt, neki fel is kellett adnia/, bár gyalog folytathatta volna.  

 Természetesen a vidék bája és az ott élő emberek kedvessége is megjegyzendő. Útközben mindenki köszönt, természetesen én is átvettem ezt a jó szokást. Itt mindenki úgy viselkedett, mintha oda tartoztál volna. A földön fekvő vezetékeken átlépkedve, ami igen bizarr volt, ámulva csodáltam az egyszerű, de mégis gigantikus és csodálatos tájat, épületeket. Itt még az sem zavart, amikor a vén busz és autók húzták maguk után a bűzös benzinszagot és olajszagot, valahogy illett ide. Sok lovas farmert, vagy hogy nevezzem, láttam, itt nagy részt a földek között így jártak. Bementek olyan láthatatlan utakon is, ahova más nem nagyon tudott bejutni. Persze az ökrös szekér, azaz ökrök húzták a rossz boylert, ennek látványa külön csemege volt, természetesen nagy mosollyal köszönve fogadott az úr. Bizarr, csodálatos, meghökkentő, fantasztikus élmény, igazi időutazás. Itt is néhány ház teteje hiányzott, éppen szerelték az elektromos vezetékeket, tehát a helyreállitás folyamatos volt, csak borzasztó nagy területet érintett. Ebben a régióban a házigazda elmondása alapján már időszakosan van áram, a kiemelt turisztikai értéke miatt, de a szomszédos településeken még egyáltalán nincs. 

Az sem lepett meg, hogy a bozótos mozgott, pulyka kerregése, hol disznó röfögése vagy egy tehén feje bukkant elő, vagy éppen elötted keltek át az úton és lépkedtek át a vezetékeken, de nem lett belőlük sült, akkor.  

Megnéztem visszafelé a dohány ültetvényt, ami egy nagy ranch, segítőm is kerekedett, mint kiderült a föld tulajdonosa, megmutatta a száritó épületét, majd a dohányföldekig elkisért. Nem mentünk végig rajta, ahhoz ló vagy járgány kellett volna, de így is megdöbbentett a látvány, mert a dohány elterülve feküdt a földön a hurrikán miatt.  

Erről még annyit, ez a dohányültetvény csak Kubába készít kézzel sodort szivarokat, ennek folyamata igen hosszú és nagy szakértelmet követel. Éppen emiatt az a tévhit, hogy nők a combjukon sodorják nem igaz. Nála 2 férfi készíti, akik 30 éves tapasztalattal rendelkeznek, akárki nem csinálhatja.  

Kaptam is a tulajdonostól 1 ajándék szivart és dohánylevelet. Hálás vagyok érte, mert nagy eszmei értéke van, bár utána kiderült egy ilyen szivar milyen drága.  

Utána következtek a kávéültetvények végeláthatatlan vonulata, sajnos itt is látszódott a pusztítás. Ennek végtermékét kostolhattam házigazdámnál sőt kaptam is belőle. Nagyon-nagyon finom. A termést leverte a kávécserjéről, illetve sokat kiforgatott a földből.  

Mire visszatértem a szállásra, megjött az áram is, így végre lehetőségem volt a tusolásra. Mindenki nagyon örült.  

Másnap kimentem a playara, természetesen taxi kollektivával, egy régi veterán csodával, ami 6 személyes volt. Összegyüjtött olyan embereket a sofőr, akik oda tartottak, 25 euro volt személyenként oda-vissza. A part kb. 50 km-re volt Vinalestől.  Azzal a csoda járgánnyal több mint egy óra alatt tettük meg az utat a jó minőségű aszfalt miatt, persze ahol volt, nagy része földút volt. Természetesen a dudálás is itt állandó, de erről már írtam, itt sem volt másképp.  közben, már a part közelében járva, mangrove telepek mellett haladtunk el, majd végre megérkeztünk a playara. A gyötrelmes út után végre megláttuk az óceánt, lenyügőző, de akkor ámult el igazán az ember, amikor leért a fehér homokú partra. Hát fantasztikus látvány volt. A sofőr 6 óra múlva jött vissza értünk, addig átadhattam magam az igazi pihenésnek és fürdőzésnek. A part hosszú fehér homokos volt, ember alig, szinte volt olyan partszakasz, ahol egyedül voltam. Persze itt is volt néhány helyi lakos, aki langusztát sütött kis grillen és árulta a portékáját. Ott fogták helyben a langusztát. A part széle ápolatlan, viszont kit érdekelt, a fehér homok és a víz látványa elvarázsolt. A víz hol mély volt, hol szinte térdig ért, mivel tele volt zátonyokkal, amit zöld algás növény fedett be. Nem csoda, hogy itt voltak languszták. Sok helyen láttam karókat, gondolom oda volt a csapda lerakva. Búvár felszerelés hijján lebukva élveztem a látványt. A partra hófehér korall darabokat sodort ki a víz és ami még fantasztikus volt, fehér nagy csigaházakat. A víz meglepőan nyugodt volt, annak ellenére, hogy óceánról beszélünk. A homok kemény, nem süppedős, könnyű volt rajta járni. Ameddig lehetett elmentem a parton, de minden irányban mangrove-be ütköztem, ami átjárhatatlan akadályt képzett. Látványilag szép volt, igen sűrű és beljebb átjárhatatlan és tele szúnyoggal. Nem is időztem túl sokáig a közelében. A vízben túl nagy életet nem láttam, de a homok mozgott a sok kis ráktól. Üdítő volt és pihentető, a víz és látványa megnyugtató. Hajóforgalom szinte nincs, talán összesen  2 hajót láttam elmenni 6 óra alatt. Még jó, hogy volt árnyék, mert a fehér homokon még melegebbnek tünt az idő.  

Azután eljött az indulás ideje, ekkora viharfelhők gyülekeztek Vinales felé. Út közben már szakadt az eső.  Az autón csak az egyik ablaktörlő müködött kicsit akadozva, az  ablakról nem lehetett lefújni  a párát, ronggyal törölgette a sofőr, hab a tortán, hogy a kátyúk sem látszódtak a víz miatt. Ez  a régi autók átka, de már az elmúlt napok történései miatt fel sem vettem. Utastársaim arcán azért láttam az aggódást, de én már csak vigyorogtam az egészen, de azért örültem mire a szálláshoz értünk és végre kiszállhattam.  A víz, a nap, a történések teljesen kifárasztottak, de vacsora után még egy hosszabb sétával bejártam a főutcát.  

Azután eljött a hazautazás napja, könnyes búcsú után, elköszönve az egész kedves családtól, akik szinte barátaimmá lettek, mai napig tartjuk neten a kapcsolatot, elindultam Havanna felé természetesen taxival. Nem akartak elengedni, mert minden visszatérésem után a szálláson visszajött az áram. Azt mondták nem mehetek sehova. én vagyok a kabalájuk. Kedvesek voltak nagyon. 

A reptérre érve sokat kellett várnom az indulásra, de eljött ennek is a pillanata és végre felszálltunk.  

Hát röviden ennyi Kubáról, ami nagy élmény és igazi időutazás volt számomra sok-sok nagyon kedves és jó ember megismerésével. Bár most a következő utam máshova fog vezetni, de nem zárom ki, hogy Kuba más területeit még felfedezem egyszer persze spanyol nyelvtudással.